Liszttől Bartókig – az impresszionizmus

Liszt: Années de Pélerinage III – A Villa d’Este szökőkútjai
Balog József – zongora

Ravel: Jeux d’eau
Hamos Júlia – zongora

Debussy: Quartet
Classicus Quartet (Rácz József, Baksai Réka – hegedű, Tornyai Péter – brácsa, Zétényi Tamás – cselló)

Kodály: Méditation sur un motif de Claude Debussy
Lajkó István – zongora

Liszt: Harmonies poétiques et religieuses – Funérailles
Balog József – zongora

Bartók: 4 zenekari darab (Sándor László átirata)
Lajkó István – zongora, Osztrosits Éva – hegedű, Baksai Réka – hegedű, Ludmány Dénes brácsa, Déri György – cselló, Rumy Balázs – klarinét

Bartók Béla akadémiai székfoglalójából: „Hadd szemléltessük néhány példával Liszt műveinek hatását a Liszt utáni zeneszerzőkre. […] Meglepő rokonságot fedezünkfel bizonyosfajta Liszt-művek, pl. az Années de Pélerinage és a Harmonies poétiques et religieuses egyes számaiban egyrészt, és az új francia zeneművészet két legkimagaslóbb alakjának, Debussynek és Ravelnek némely művében másrészt. Meggyőződésem, hogy Lisztnek »Jeux d ‘eau á la Villa d’Este« és ezzel rokon művei nélkül alig képzelhetők el az említett két francia zeneszerzőnek hasonló hangulatot kifejező művei.”

Bartók zenéje a Négy zenekari darabban kerül a legközelebb az impresszionizmus francia mestereihez. A mű negyedik tétele a híres gyászinduló; ezzel, valamint Liszt Funérailles-ával Kocsis Zoltánra is emlékezünk, aki a legtöbbet tette mind Bartók, mind pedig Liszt művészetéért.