Bartók Párizsban – 1922.04.15.

Bartók: 1. szonáta hegedűre és zongorára
Osztrosits Éva – hegedű, Berecz Mihály – zongora

Ravel: Lúdanyó (Tornyai Péter átirata kvintettre)
Balog József – zongora, Baksai Réka – hegedű, Déri György – cselló, Bíró Zsófia – fuvola, Rumy Balázs – klarinét

Symanowski: dalciklus
Vörös Szilvia – mezzoszoprán, Balog József – zongora

Sztravinszkij: Szeptett
Berecz Mihály – zongora, Rumy Balázs – klarinét, Benyus János – kürt, Fábry Bálint – fagott, Rácz József – hegedű, Ludmány Dénes – brácsa, Zétényi Tamás – cselló

 

“Már csak Schönberg hiányzik” – jegyezte meg Henry Prunières, az egyik legkitûnõbb francia zeneesztéta és mûtörténész, a Revue Musicale fõszerkesztõje, a Bartók tiszteletére rendezett estélyen, amelyre 1922 április 15-én került sor, Párizsban.

“A világ legelső komponistáinak a fele jelen volt, vagyis Ravel, Stravinsky, Szymanowsky és még egy pár hírhedt francia”, írta néhány nappal később édesanyjának Bartók, és beszámolt róla, hogy a vacsora után meg kellett ismételniük a hegedű-zongora szonátát. Sztravinszkijnak természetesen a hozzá legközelebb álló harmadik tétel tetszett legjobban, míg Ravel a mély értelmû második tétel mellett döntött, a helyi kritika pedig az utóbbi húsz esztendő legjelentősebb művének értékelte a darabot.

Koncertünkön az említett hegedű-zongora szonáta mellet a közönségben helyet foglaló zeneszerzők kamarazenei alkotásából válogattunk.